Szab Tibor
Kirlydrma
Hegynek fel baktat egy magnyos lovas, Rajta kvl senki ide, s tova. A tetn feltnik j vra, Melyet serege szerzett meg mra.
rl a kirly az j szerzemnynek, Hisz ez a legnagyobb rme az egszben. Hossz hbor eredmnye ez, Melyet egy fldesr kezdemnyezett.
E fld ura mr nem l, Jutalmat kap a gyztes fl, Ezt a vrat, mely inkbb kastly, S mely minden csodval felr.
A vrkapu trva-nyitva ll S belp rajta a nagy kirly. Hsges vezrei fogadjk t, S krik, jelenjen meg nnepkn.
A kirly vidman blint, S most nem ldt, Ott lesz mindenen, Hogy nnep nlkle ne legyen.
Estre hatalmas lakoma ln, Megjelenik rajta minden f, A vrnp apraja-nagyja, S a sereg sszes tagja.
Hajnalig tartott a lakoma, Nem volt mr egy jzan koma, Csak a kirly, s leghbb vezre, Ki lett ldozn rte.
,, H vitzem lpj elm, Te ki vagy oly derk, Hogy nem flted leted, Mikor urad harcba megy.
Jutalmadat mirt nem kred?’’ Szlt a kirly, krdn nzve. A lovag felemelte fejt gy szlott: ,, Mr megbocsssa felsged a kirlyi bkot,
n nem fogadok el akrmilyen dolgot, Ami rm zdt minden gondot, Nekem a trn kell, semmi ms, Adja t, s hallrt nem leszek hibs.’’
,, H vitzem mit beszlsz? Inkbb odaadom lnyom kezt! J vicc volt, de most mr hagyjad.’’ A kirly most mindent megadna.
rny fut vgig a vitz arcn, Semmibe veszik itt harct Mellyel clja csak az Hogy j kirly legyen ma.
les penge villan kezben, Kzeledvn a kirly szvhez. E csaps az r fel haladt, Nem menthette mr meg vas.
Holtan hull fldre a kirly, S vitze felteszi a koront fejre, s gondolataiba merl, hogy e helyzetbl, hogy menekl.
Reggelre a tettnek hre ment, Mikor a vr npe felkelt. S megtudta ezt a kirly fia, Indult, hogy lpjen nyomdokaiba.
A h vitz, az lszent, A npnek meslte a trtnteket, Hogy a kirly jjel halt meg, S t krte meg a korona viselsre.
Ekkor a kirlyfi ellpett, S szlott a np rdekben: ,,Te tetted e tettet!’’ ,,Honnan veszed,’’
,, Vres kardhvelyed, s kezed!’’ A h vitz ekkor megrettent. Tettnek slyt most rzi, A np haragjt kezdi flni.
,, Mindent bevallok, csak hagyd meg letem, E tettet n tettem, beismerem.’’ ,, Apmat vekig szolgltad hsgesen, Csakis ezrt hagyom meg most leted.
Tnj sznem ell, s az orszgbl gyorsan, Mert dntsemet t mg nem gondoltam!’’ Lra pattant a vitz, s vgtatott tova, Nem hinyzott neki a np haragja.
Mg mindig kd lepte a tjat, Nem jrt arra semmilyen llat. Nem lthatta a vitz a megradt patakot, S ezrt belevgtatott.
Ott lelte vgzett a h vitz, Soha nem ltta mr a napfnyt. gy rt vget a kirlyi drma, Mely fjn zrult le a np szmra.
2006-09-23
|