Szab� Tibor

Kir�lydr�ma

Hegynek fel baktat egy mag�nyos lovas,
Rajta k�v�l senki ide, s tova.
A tet�n felt�nik �j v�ra,
Melyet serege szerzett meg m�ra.

�r�l a kir�ly az �j szerzem�nynek,
Hisz ez a legnagyobb �r�me az eg�szben.
Hossz� h�bor� eredm�nye ez,
Melyet egy f�ldes�r kezdem�nyezett.

E f�ld ura m�r nem �l,
Jutalmat kap a gy�ztes f�l,
Ezt a v�rat, mely ink�bb kast�ly,
S mely minden csod�val fel�r.

A v�rkapu t�rva-nyitva �ll
S bel�p rajta a nagy kir�ly.
H�s�ges vez�rei fogadj�k �t,
S k�rik, jelenjen meg �nnep�k�n.

A kir�ly vid�man b�lint,
S most nem l�d�t,
Ott lesz � mindenen,
Hogy �nnep n�lk�le ne legyen.

Est�re hatalmas lakoma l�n,
Megjelenik rajta minden f�,
A v�rn�p apraja-nagyja,
S a sereg �sszes tagja.

Hajnalig tartott a lakoma,
Nem volt m�r egy j�zan koma,
Csak a kir�ly, s legh�bb vez�re,
Ki �let�t �ldozn� �rte.

,, H� vit�zem l�pj el�m,
Te ki vagy oly der�k,
Hogy nem f�lted �leted,
Mikor urad harcba megy.

Jutalmadat mi�rt nem k�red?’’
Sz�lt a kir�ly, k�rd�n n�zve.
A lovag felemelte fej�t �gy sz�lott:
,, M�r megbocs�ssa fels�ged a kir�lyi b�kot,

�n nem fogadok el ak�rmilyen dolgot,
Ami r�m z�d�t minden gondot,
Nekem a tr�n kell, semmi m�s,
Adja �t, s hal�l��rt nem leszek hib�s.’’

,, H� vit�zem mit besz�lsz?
Ink�bb odaadom l�nyom kez�t!
J� vicc volt, de most m�r hagyjad.’’
A kir�ly most mindent megadna.

�rny fut v�gig a vit�z arc�n,
Semmibe veszik itt harc�t
Mellyel c�lja csak az
Hogy �j kir�ly legyen ma.

�les penge villan kez�ben,
K�zeledv�n a kir�ly sz�v�hez.
E csap�s az �r fel� haladt,
Nem menthette m�r meg vas.

Holtan hull f�ldre a kir�ly,
S vit�ze felteszi a koron�t
fej�re, s gondolataiba mer�l,
hogy e helyzetb�l, hogy menek�l.

Reggelre a tettnek h�re ment,
Mikor a v�r n�pe felkelt.
S megtudta ezt a kir�ly fia,
Indult, hogy l�pjen nyomdokaiba.

A h� vit�z, az �lszent,
A n�pnek mes�lte a t�rt�nteket,
Hogy a kir�ly �jjel halt meg,
S �t k�rte meg a korona visel�s�re.

Ekkor a kir�lyfi el�l�pett,
S sz�lott a n�p �rdek�ben:
,,Te tetted e tettet!’’
,,Honnan veszed,’’

,, V�res kardh�velyed, s kezed!’’
A h� vit�z ekkor megrettent.
Tett�nek s�ly�t most �rzi,
A n�p haragj�t kezdi f�lni.

,, Mindent bevallok, csak hagyd meg �letem,
E tettet �n tettem, beismerem.’’
,, Ap�mat �vekig szolg�ltad h�s�gesen,
Csakis ez�rt hagyom meg most �leted.

T�nj sz�nem el�l, s az orsz�gb�l gyorsan,
Mert d�nt�semet �t m�g nem gondoltam!’’
L�ra pattant a vit�z, s v�gtatott tova,
Nem hi�nyzott neki a n�p haragja.

M�g mindig k�d lepte a t�jat,
Nem j�rt arra semmilyen �llat.
Nem l�thatta a vit�z a meg�radt patakot,
S ez�rt belev�gtatott.

Ott lelte v�gzet�t a h� vit�z,
Soha nem l�tta m�r a napf�nyt.
�gy �rt v�get a kir�lyi dr�ma,
Mely f�j�n z�rult le a n�p sz�m�ra.

2006-09-23