Tyborc von Szabomi
legendája
(The Legend of Tyborc von Szabomi)
Obi-van Kenobi mellett léptem be a terembe, hogy kezdetét vehesse a végső összecsapás, ami eldönti a Jedik és a sithek sorsát.
A két sith már várt minket, vagyis csak rám. Obi-van-ra nem számítottak. Arcukra a döbbenet egy apró szikrája vetült.
Darth Peter és Darth Szaul mozdulatlanul figyeltek minket. Obi-van-ra néztem. Feldúltnak tűnt. A szemében a düh és a bosszú lángja égett. Pont, mint az enyémben. Mindkettőnk kezébe egyszerre termett ott a lézerkard. Vártunk mit cselekednek az ellenfeleink.
A két sith szemmel láthatólag túltette magát, azon a nem eltörpülő tényen, hogy nem egyedül jöttem. Félresöpörték köpenyüket és így láthatóvá vált az övükre csatolt lézerkard, mely egy szempillantás alatt a kezükbe szökkent.
- Most meglakoltok a tetteitekért! – kiáltottam a két sith felé. Ezt mondtam még anno Grievous-nek is. Akkor igazam lett. De most egyáltalán nem voltam biztos abban, hogy jó ötlet volt idejönni. Eközben Darth Peter arcára torz vigyor ült ki.
- Ha megölünk titeket, akkor nem lesz kinek bosszút állnia a társaitokért, - szólt Darth Szaul.
- Tyborc, te foglalkozz a testvéreddel, én magamra vállalom Darth Szaul-t, - Obi-van most már határozottnak tűnt. Ha úgy adódik, akkor Anakin után megy, a halálba.
- Jó. De vigyázz vele, nagyon erős.
Obi-van elmosolyodott. A Mustafar óta ez volt az első őszinte mosolya. Ebből megtudtam, hogy egyáltalán nem érdekli, hogy milyen erős ez a sith. Ő meg akarja ölni Anakin gyilkosát. Mindenáron.
Megindultunk a két sith felé. Darth Peter kezéből egy villám tört elő, amit könnyedén hárítottam. Elkezdett hiányozni a lézerkardom, ami a Mustafaron a lávába hullt. Összecsaptam az öcsémmel, aki jelenleg idősebb volt nálam, mert a jövőmből jött.
Minden erőmet beleadtam a harcba, de így se bírtam el vele. Némán folyt a csata. A lézerkardok búgása és pengék sercegésének hangja töltötte a termet. Úgy döntöttem, hogy bevetem minden trükkömet. Átszaltóztam a sith fölött és a levegőből próbáltam megvágni, ezután oldalra gurulással próbáltam mögé kerülni. De minden próbálkozásom kudarcba fulladt.
Darth Peter ismerte az összes trükkömet. Végül is testvérek voltunk. Nem! Ő a jövőbeli énemnek a testvére, vagyis csak névleg vagyunk azok.
Ekkor lerohantam őt, kivédtem a vágását, majd megragadtam a jobb csuklóját, amelyben a lézerkardot is tartotta. Ugyanezzel a lendülettel átszaltóztam fölötte és elhajítottam. Darth Peter kiterült a földön lézerkardja elgurult.
Kihasználtam az alkalmat, hogy Obi-van-ra nézzek. Jól tartotta magát, a tőle megszokott stílusban harcolt. Folyamatosan védekezett, s néha visszatámadott. Ezzel a harcmodorral, már sokszor győzedelmeskedett, bíztam benne, hogy most is sikerrel jár. Könnyedén hárította Darth Szaul csapásait, aki nem talált rést Obi-van védelmén és ez szemmel láthatólag nyugtalanította.
Megindultam a földön fekvő sith felé és lesújtottam rá. De hirtelen a lézerkardja a kezébe pattant és kivédte a csapásom. Az Erővel hirtelen kirántotta lábam, így én is a földre kerültem. Hátragurultam. Hallottam, hogy a lézerpenge átvágja a köpenyemet. De a testemet, már nem érte el. Hirtelen el kezdtem hiányolni a régi jó klónpáncélomat. Az nyújtott valamennyi védelmet a lézer ellen.
Megálltunk egymással szemben. Egymás mozdulatára vártunk. Kihasználtam az alkalmat, hogy ismét Obi-van-ra pillantsak. Iszonyatos gyorsasággal küzdött Darth Szaul ellen, akinek végre egy pillanatra sikerült felülkerekednie a Jedi mesteren. Félrelökte a lézerkardját és a lézerpengét Obi-van gyomrába szúrta. Elterült a földön. Az utolsó Jedi rajtam kívül, akit apámként szerettem.
Darth Peter lézerkardja vészes közelségbe került az arcomhoz, amikor is az Erővel ellöktem. Ennek következtében ismét a földön kötött ki. Futva indultam meg Darth Szaul felé, éreztem, ahogy a düh szétáramlik a testemben.
Darth Szaul elégedetten nézte a haldokló Jedi mestert, de szerencséjére még időben észrevett. Sikerült kivédenie a csapásomat, de megtántorodott tőle. A következő csapással félrelöktem a karját, hogy a harmadikkal levághassam a kezét. A lézerpenge úgy hatolt át a kezén a könyöke alatt, mint kés a vajon. Ő is elterült a földön, mint a társa. Obi-van-hoz futottam.
- Obi-van, - könnyeimmel küszködve próbáltam valamit mondani sikertelenül.
- Nyugodj meg, - szólt. – Egyszer ennek az időnek is el kell következnie egy Jedi életében.
- De most nem hallhatsz meg! Szükségem van rád! Egyedül nem birok el a két sith-tel!
- Végre ismét találkozhatok Anakinnal, - mondta Obi-van, majd nem mozdult többé.
Éreztem, ahogy a könnycseppek végigfolynak az arcomon. Minden erőmet összeszedve felálltam, hogy szembenézhessek az ellenfeleimmel. Darth Szaul arcán is kövér könnycseppek gördültek végig, de neki más okból. Ő a kezét siratta. Darth Peter is összeszedte magát. A két sith egymás mellett állt és mindkettejük kezében ott volt a lézerkardjuk is.
- Sajnálom, hogy meg kell titeket ölnöm, - kiáltottam rájuk. – De ha belegondolok nem is.
Lassan már az őrület beszélt belőlem. Obi-van lézerkardja a kezembe szökkent. Futva indultam meg feléjük. Megölöm őket! Nem érdekel milyen kapcsolatban álltak velem a Földön gyerekkoromban. Ha kell, akkor úgy fogok harcolni, mint egy sith. Most először és utoljára.
- Ha kell veletek, együtt halok meg! – kiáltottam. – De ti nem juttok ki innen élve!
|